Az esten készült felvételekből...

  • salamon_est_01
  • salamon_est_02
  • salamon_est_03
  • salamon_est_04
  • salamon_est_05
  • salamon_est_06
  • salamon_est_07
  • salamon_est_08

 Az esten elhangzott nyitó/méltató beszéd (Kalász József):


Tisztelt Vendégeink!

Nemrég olvastam egy írást. Egy fényes karriert élő család, zenét szerető lányát pénzügyi pályára terelte. A Kanadába került sikeres üzletasszonynak tudomására jut egy magyar zongoraművész honfitársának ottani koncertje. Természetesen elmegy rá, fegyelmezetten hallgatja, de (csak) befelé végigsírja az előadást. Egy zongoratanárnál tanultak évtizedekkel ezelőtt.

Egy fiatalember rajztehetségére felfigyel Balatonboglár nagybirtokosa, szellemi vezetője Gaal Gaston. Felajánlja, hogy olaszországi iskolákban kitaníttatja a saját költségén a fiatalembert művészetre, festészetre. A tizenhat éves fiú Salamon János volt, aki kipirult arccal vitte haza a példátlan lehetőség hírét. Nem mehetett. Családfenntartó nem volt más a háznál. Fegyelmezetten tudomásul vette a sorsot, ecseteit, festékeit félretette és többé nem vette elő. Pontosabban nem vette elő nyugdíjba vonulásáig. Akkor a megtalált ecsetek életre keltek, s mohón elragadták egykori gazdájukat.

Abban az időben a virágzó vasút a kultúra bőkezű mecénása volt. Nincs olyan nagyobb város, ahol ne lett volna vasutas művelődési ház, melyek még ma is léteznek, ha kissé kopottasan is. Salamon János fel-fel járt Budapestre vasutas képzőművész szakkörbe, majd vitt munkákat is kiállításokra. Sok technikával, stílussal ismerkedett meg, többet ki is próbált, többjüket meg is kedvelte. Szorgalmasan, fegyelmezetten festett, gyakran mintegy mérnöki precizitással, hamis gesztusok nélkül, tisztán, végtelen alázattal. A kép témájához illő technika megválasztása is felkészült alkotóra vall, mint egy több hangszeren játszó zenész. Sokoldalú festővé lett, használt krétát, olajat, készített akvarellt, grafikát. Festett tájakat, virágcsendéleteket, enteriőrt. A sokféle téma, a többféle stílus mégis összeállt valamiféle egységgé, melyen egyértelműen megtalálhatók az alkotó kéznyoma, egyéni stílusa.
A Balatont, melynek nagy szerelmese lehetett, több képén örökíti meg különös fényekkel, tekintetet cirógató finom színekkel. Elragadó kompozíció a Túlsó part téli platánokkal a lenyugvásra készülő nap által átfestett januári hófelhővel. Ugyancsak szépen fogalmazott képpár a Földnyelv ősszel, és ugyanaz télen leheletfinom tónusaival. Hasonlóképp a Fagyos part remek egyszerűsége ejti rabul a szemet. Kis mosolyt csalnak a nádas felett elrepülő vadkacsák s a hideg ellenére melegséget árasztó havas jég a kék égbolt. A Platánsor a strandon képének feszes kompozíciója, remek zöldjei a visszavonhatatlan erejű tavasz áradását ragyogóan jelenítik meg. Az Aranyhíd című alkotása zavarba ejtő színeivel mintegy jókedvű hajókázás hangulatát sugározza. Mintha Kim-kiduk híres filmjének helyszíne úgy fest a két ház vízbe zárt nyugalma az Árvíz című képén, de rögtön - bár kissé röstelkedve a fellelkesült elragadtatásom miatt - félreértve e szépen megfestett drámát.
Nagyon kedves festői kalandozások az Utcarészlet szép perspektívája, a csúcsfényként ható havas részek ragyogó elhelyezései, a Ház az erdőszélen csodálkozást kiváltó titokzatossága, a Mező júliusban alkotás leheveredésre csábító jó illatú levegője, az Aratók képének szinte perzselő forrósága. Nagyon szépen megválasztott képkivágások a távolabbi tájak ihlette képei a Velencei emlék finom tónusú szinte féltett homálya, a Híd a Szajnán szép emléket idéző festménye.
Majd váratlanul Salamon János, a fegyelmezett, a szigorú, nyugalmazott főpályamester leül egy teázás kellékeit tartó kék terítővel takart asztal elé, kibont egy üveg bort, s művészi kíváncsiságból átlép egy világot s azzal az elegánsan ellazult mozdulattal - mintegy a Montmarte-on a Sacré-coeur lépcsőjén ülve - rajzolja meg a Záróra után pazarul megfogott alakját.
Újabb művészi kalandozást tesz. A Pihenő varjak szinte érdektelen témáját olyan briliáns megoldással jeleníti meg, ami hosszú percekig szögezi le a tekintetet, emeli egyre rangosabbá a képet. Nem éri be ennyivel, mint hosszú gyújtótávolsággal készített fotó, úgy jeleníti meg a két bájos cinkét és a nem látható társaikat a Hazatérés című képén a szilvafa tüskés durva ágai között a köd mögötti etetővel. Van ennek a remek képnek valami megfoghatatlan, kiismerhetetlen, rejtélyes hangulata, lebilincselő varázsa.

És még nem is esett szó a talán legnagyobb szerelemről, a virágokról, a kerti, a mezei virágokról, az ünneplőbe öltöztetett csokrokról, azok pedáns elrendezéséről. A megtalált ecsetek beteljesült missziói ezek a csendéletek.
Nagy feladat szavakkal elmondani, s talán nem is igénylik. A csendélet kék vázával gyönyörű nőiessége már-már intim szférát is érinthet. Csak tapintattal kérdezendő ilyen csodálatos csokrot kinek lehet megálmodni? És kinek a pipacsos csendéletet, a napraforgókat s többieket? És a csendéleteket aprólékos tökéletességgel megformáló türelmes kitartásnak ki lehet a címzettje?
- Édes kisfiam nem fogsz megfázni?
- Mit gondol drága édesanyám hetven évesen még nem tudom hogyan kell felöltözni?
- Tudom, tudom, de féltelek.

Kedves Salamon család, kedves vendégek, kedves városunkat szerető bogláriak!


Mielőtt lélekben megszorítanánk Salamon János kezét, megtekintenénk lenyűgöző életművét, tisztelettel megköszönném lányai, fia nemes nagylelkűségét, amivel Balatonboglár kulturális rangját ezzel a lehetőséggel magasabbra emelték. Megtisztelő figyelmüket megköszönve nézzenek meg egy kisfilmet, egy filmestársam munkáját, amit a kiállítás hangulatához választottam személyes tisztelgésül.