Pados József tanár születésének 100. évfordulóján

Pados tanár úr egy különleges szellemi szépséget ajándékozott Balatonboglárnak. Negyedszázadon át nem volt olyan társadalmi ünnep, amelyen a kultúrház tolongó emberekkel ne telt volna meg, arcukon a katartikus, közösségi élménnyel. Először ezek az emlékezetes esték voltak a balatonboglári közélet beszédtémái.

Sokáig megőrződött emlékkép, fiúk-lányok sétálva a színpadon, kézben egy szál virággal énekelik: „És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk / Életünkön át, életünkön át. / Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk, / Induljunk tovább, induljunk tovább.” Aztán az önálló estek, színdarabok. Villon est - karakteres kötéllel, mint díszlet. Jack London – nagyon jól kiválasztott szereplője - kiáltotta: - Arany! Arany! A tiszaeszlári Szabó Eszter története, áldozati bárányként a közönség között elvonulva perzselt a sors-fájdalma. Lenyűgöző darab volt, mint az Antigoné a látványával is, a Nagyidai Cigányok remek zsivaj hangulatával. És hosszan, és hosszan kellene sorolni egészen a Karnyónéig. Nagy tervei is voltak, felnőtt színházat is gondolt, filmes terveket is szőtt. Három ember egy csónakban - humoros regényen gondolkodott, de egy Mrozek drámát is dédelgetett. Nem jutottak el a megvalósításig, a sikeres diákszínpad sok energiát vitt el.

Nyugdíjba vonulása után – érthető módon – nehézkesebben mentek a próbái, talán egykori kollégák is más utakat jártak, de a rendszerváltás utáni értékrend is kevesebb figyelmet fordított az efféle műveltségnek. A diákszínpad lassan kialudt. A diákszínpad dokumentumai fotók, filmek, kéziratok is őrizetlen helyekre kerültek archívum helyett.

Józsi bácsi halála után kedves felesége, Jutka asszony felkeresett egy szalagos irattartóval a kezében: - Nem is tudta még a szűk környezete sem, - ilyesfélén kezdte -, hogy Jóskám mennyi novellát írt. A rádióban, egy-egy irodalmi magazinban jelent meg pár, de azokat álnéven adta le. Jutka néni odaadta, s - Még több ilyen dosszié van, ezek a legkorábbiak.

Elolvastam, s nagyon megérintett az az érzékenység, amivel a történeteit, a szereplőit, a környezetet leírta. Ebből a dossziéból válogatva született 1997. karácsonyára a Tavalyi levél novelláskötet. Szerencsére a kiadás ISDN katalógusszámot kapott, így néhány példányát méltó helyeken, olvasók elérhetik. Lett volna folytatása, de valahogyan olyan helyre sodródott a többi dosszié, amelyet nem sikerült felkutatni. Ahogyan az előadásokról készült videó anyagok sincsenek föllelhető helyen, a fotókból is kevés került a mindenség albumába. Aki nem olvasott bele, az nem is sejtheti, hogy egy alkotó értelem szülte irodalmi művek elvesztése pótolhatatlan vesztesége az egyetemes irodalomnak.

Születése 100. évfordulóján – 2016. március 24-én - rendezett emlékestre készítettük el a „Folytassátok, ha majd nem leszek!” című emlékkönyvet (ISBN 978-963-12-5023-7), melyben - köszönet a megőrzőinek - összegyűjtöttünk egy kis szeletet Pados József szellemi örökségéből: három színpadi szövegkönyvét, egy novelláját, korabeli írásokat, képeket, befűzve egy-egy oldalt ki-ki legkedvesebb saját emlékének, s egy konferansz animációt is a régi iskolás könyvekbe jobb alsó sarkaiba rajzolt módon. A könyvvel egy hosszútávfutás is elrajtolt, ugyanis beépítettünk üzenetet az utókornak: egy qr kód mutat a felhőben tárolt, Dorottya színdarab filmjére. Vajon ki éli túl a másikat? Talán lesznek, akik el fogják tudni majd dönteni. Mi abban bízunk, hogy a könyv, a Gutenberg Galaxis túlél mindent, s abban is, hogy azok kezébe is eljut, akiknek az utólagos elismerését várja.

 Balatonboglár, 2017. január 31.
Kalász József VVE.

A könyv borítója, s alóla letölthető a könyv nyomdai formátuma

Irodalom színpadosok 1988-ban.

Pados József: Somogyi passió - Passiójáték 1919-ből
Folytassátok, ha majd nem leszek című, Pados József születésének 100. évfordulóján kiadott emlékkönyvből

  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
  • 48
  • 49