Hamarosan nyomdába kerül az új könyvünk, a Gyere át hozzánk című Szőlőskislaki beszélgetések. A bemutató időpontját is kitűztük már, ami 2019. május 9-én – csütörtökön – lesz egy városi civilek szervezésében megvalósuló civil piknik rendezvény fénypontjaként a Szőlőskislaki József Attila Művelődési Ház színháztermében és az udvarán. Az utolsó simításokat végezzük a könyvön, amit a bemutató időpontjában tavaly, 2018 évben kezdtünk el. A színes borítón két - egymás kezét fogó - kedves kislaki kisgyerek – a nélkülöző ötveves évek sok jegyét az arcukon, a ruházatukon hordozva - szomorúan is bizakodó tekintettel hívnak: Gyere át hozzánk.

A beszélgetéseken nincsenek sminkek, azokat nem öltöztette a mesélő ünneplőbe. Azok szorgalommal végzett munkáról, tisztességben leélt életről, a család összetartásáról, az ünnepek fontosságáról, az emlékek megbecsüléséről szólnak. Talán legjobban ezt az utószóban írja le Szeri Gabi:

Kislak - nekem, mint Boglárra "gyüttmentnek" - nem jelentett különösebb látnivalót, érdekességet. Persze, kedves volt, mert ott lakik egy volt kolléganőm, akit annak idején szerettem, s ez ma sincs másképp. Idő teltével aztán költöztek oda régi barátok, velük újak is, s lettek ottaniakból ismerősök. Megalakult a Boglár-Kislak Irodalmi Kör. Eleinte nem, de hírét hallva csatlakoztam, elvárásaimat pedig felülmúlta a versben, költészetben, költőben, ünnepekben kincsesláda-kutatós társaság. Nem csoda, hogy onnan is kikerekedett egy mikrohistóriás könyv igénye. Hallgatva és számítógépbe írva ehhez a beszélgetéseket, a digitális karaktersorozatokból valami egészen bensőséges, sok tízévet, szomszédságot, barátságot, munkát, nehéz sorsot, de egymásrafigyelést, törődést, a kis közösséget átölelő hangulat melege töltött el. Akkor éreztem megint, hogy minden egyes ember érdekes, mindenki fontos, mindenki magában hordozza a történelmet. Igazgyöngyök a homokban.

k.j.
Balatonboglári Városvédő Egyesület

Közben: a könyv nyomdában van :)

- sőt! ELKÉSZÜLT, és nagyon szép!

(két oldal a könyvből)

 

Előszó a könyvben

Családi fényképek sokasága régi, zömében desszertes dobozokban, melyek – ha mára megkopva, megfakulva, de - még mindig őrzik egykori díszeiket. Bizonyára azokhoz is tartozik emlék, ami lehet családi, vagy talán sorsdöntő, különleges pillanat őrzője.
A fényképek többje már megsárgult, történelemre, mesélésre érett. Némelyiken gyermekfirkák, mások megvonalazott hátulján gyöngybetűs írás, talán az első próbálkozások egyike. Sokukon van számtalan gyűrődés, folt. Akad olyan is, amelyikről levágtak egy darabot, egy el nem mondott történet néma tanúját.

De vannak és nézegethetők, egy egész életet el tudnának mesélni. Szülőkről, testvérekről, gyerekekről. Mesélni tudnak munkáról, barátokról, ünnepekről, családi eseményekről. De, akár közösségi dolgokról, hovatartozásról, összefogásról. Bálokról, tollfosztókról.

Ebben a könyvben, az itt leírt beszélgetésekben mind önmagukról, mind családjaikról, szeretteikről, szomszédjaikról, barátokról, mun­katársakról szólalnak meg páran, szőlőskislakiak.
Csak rajtunk múlik, hogy milyen lélekkel hallgatjuk meg őket, mert lehet tartalmas, mint egy királyi lakoma, érdekes, mint az uni­verzum, pótolhatatlan, mint a magyar korona, utánozhatatlan, mint a nagymama töltött káposztája.

Kalász József

A könyv (160 oldal, 273 fénykép) túléli a ma működő összes okostelefont. :)

 Tudósítás a bemutatóról:

http://8630.hu/index.php/146-leonidasz-es-nusi-neni.html