Egy könyv születése:

Még az ősz derekán történt. Csörög a telefon - pontosabban Rameau,  Des Indes Galantes rondója, de ez igazán mellékes - "Egy tizenkettedikes lány-tanítványom ír egy regényt. Ki lehetne adni? Pénz nincs." Persze, azonnal válaszoltam: Természetesen, örömmel, megoldjuk. Aztán még beszélgettünk nagy vonalakban a részletekről, hogy az osztálytársak megszerveznek egy adománygyűjtést, már könyvborító-tervek közül is lehet választani, és a többi... - a kellő lelkesedéssel felbuzdulva. Ekkor derült ki, hogy közösségszervező tanórán a telefon ki volt hangosítva. Tücsi biztosra ment.

A tél közepén írtuk egy támogatáskérő posztban, hogy kicsivel több, mint százezer forint hiányzik a nyomdaköltségből, "...Az adakozók nevét a könyvben felsoroljuk, s természetesen, egy dedikált tisztelet-példányra számíthatnak a tél vége felé, egy nagyon boldog, első regényes írótól." A kérés a kedves emberekhez eljutott.

A tél vége pedig közeledik, a könyv korrektúrája az utolsó lapoknál jár, s megy a nyomdába. Még Krisztit megkérjük, egy ISBN számot igényeljen nekünk Majláth Lilla: Álombeli hercegem című regényéhez. Az ifjú hölgy somogyvámosi, Fonyódon végez az idén, négy remek, boglári tanára van. Tanárnője ajánlásával tesszük képletesen az első példányt a kinyíló könyvespolcra. Egy sort hadd idézzek belőle: "Tinédzser, aki olvas?? Tinédzser, aki könyvet ír?? Kell-e nagyobb öröm egy magyartanárnak??"

Fölvállaltuk a könyv kiadását, a korrektúrát Szeri Gabi végezte el, a nyomdai tördelést jómagam. A meghirdetett adomány-gyűjtés eredményeként összejött a könyv majdnem teljes nyomdaköltsége. A pandémia miatt egy virtuális könyvbemutatót lehetett csak tartani az iskolával együtt. Íme:

k.j.