Kedves Vendégeink!

Kedves nagyon bátor múzsa vendégeink Dankó Mónika - Lengyeltóti, Kiss Mónika - Szőlősgyörök, Paszér Éva - Balatonboglár, Kovács Gábor - Szombathely, Molnár Ágoston - Dunaújváros, kedves Kormos Anett író, - közszereplő ahogyan a fészbukon követhetjük - és kedves generációk által szeretve tisztelt Nagy Józsefné tanárnő!

Önök egy olyan rendezvényen vannak, amilyet talán még sehol sem rendeztek. Balatonboglár gazdag történelmi múltjában szépszámú esemény, történés, kimagasló emberi, közösségi érték lelhető fel. Emberöltőn túl csak az marad fenn, ami emlékhelyet, megemlékező eseményt, írásos rögzítést kap a hálás utókortól. Gondoljanak csak a francia emléktábla, a lengyel emlékszoba, a Sümegi sétány, a Tamás tanító utca, a Karácsony Kornél kórustalálkozó, az Élet rokona antológia – közel sem teljes ívű említések üzeneteire. Szomorúan lehetne sorolni a feledésre ítélteket, de ha már adatközlő sincs, akkor már azt sem tudjuk, mivel vagyunk szegényebbek.

A kilencvenes évek elején Balatonbogláron volt talán az egy főre eső múzsák száma a legmagasabb. Nagy Józsefné Éva-néni irodalom tanárnő költészet szeretete nemcsak a szűk környezetét, nemcsak az országos középiskolai diáktalálkozók verselgető, prózázgató, képzőművészkedő ifjak lelkeit hódította meg, hanem ez a szellemi kisugárzás hatott a városvédő egyesületre is. Többtucat tehetséges diák igen figyelemre méltó alkotását szerény Diákmúzsa antológiák őrzik, egyesületünk munkájaként született ekkor az Élet rokona, s a Boglári Múzsa kötetek – melyek reményeink szerint túlélik az Eiffel-tornyot. A köteteknek pedig az a missziójuk, hogy időnként fel-felnyissák azokat.

Épp egy ilyen belepillantás volt az a mag, amelyet Dobos Viktor, egyik meghívottunk fészbuk oldalán olvasható „ha akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, és azt mondanátok egy hegynek, hogy menj innen oda, az odamenne…” Szóval megszületett a kíváncsi kérdés:

Balatonbogláron - vagy húsz éve - a kollégiumi diáktalálkozókkal egy időben Diákmúzsa kötetekben, és a Boglári Múzsában jelentek meg gyönyörű versek, fájdalmasak, szerelmesek, jövőkutatók... Mi történt a kötetekben megörökített szép gondolatok, mindent elsöprő érzelmek, nagy fájdalmak megfogalmazóival?

  "Vajon húsz év múlva írok-e verset,
   Lesz-e költő belőlem…”   - kérdezte egyikőjük...

A kötetekben szereplő öt egykori múzsát kérdezünk, valamint kettős szerepben múzsaként Kormos Anettet is, akinek diákkori írásai boglári kötetben bár nem szerepelnek, de jómagam is voltam olyan szerencsés az édesapa révén azokat akkor olvasni. Úgy érezzük, ezzel az esttel elkezdünk valamit, aminek a folytatásához mások, más műfajok érdeklődését is felkeltjük.

Most pedig nézzük meg az alkalomra készített öt kedves vendégünk versben őrzött egykori gyönyörű gondolataival készült versfilmet,
mintegy öt felütést a beszélgetéshez. -k.j.-

 

 

 Gödri Ildikó: Úgy terülök
(Sehol sem találjuk Őt, s nem is tudunk róla szinte semmit - valamelyik kaposvári kollégiumnak lehetett a lakója a 90-es években, középiskolásként)