Ott állok a dombon, Tibor emlékére ültetett dísz-körtefánál. Bármennyire is szeretnék vele be­szélgetni, szólni hozzá, megszólítani - de Tibor elment. Egy éve már.
Tavasszal hozott virágokat e sudár fácska, beér­tek-e kicsinyke termései? Szolgálta-e javát a ká­polna-megnyitókon odaöntött pohár borocs­ka? Rizling, ahogyan Tibor is választaná.
Sok mondanivalóm lenne, neki talán még több. Elő-elő jönnek verssorai „a barátaim a szívem köré tervezik a rend épületét”, „erdők fáira kite­rítve száradó vászon a tavaszi ég”, vagy amit nekünk írt, még Jégtükör-cserepek címmel, amit fel is olvasott a film­ben – néhány bekezdését vissz­hangosítva: „árva keresztek szegik az ösvényt, ami idevezet”. Úgy, ahogyan az idetaláló utat is.
Az ágakon piciny, barnára érett termések, még zöld – de már barnulni készülő – levelek, új hajtá­sok és új virágok – október van! Hadd higgyem, hogy Tibor üzen ebben a néma­ságban, „…csak csönd szivárog, akár kötésen a vér”.
Az Át a gyöngyöző időn című köny­vecs­kében – Tiborra gondolva – néhány ver­sét, és rend­szerváltáskor írt gondolatait szer­kesz­tettük össze - többünknek emlékül, okulásul. Ezzel is tisz­te­legve verssorai, gondolatai nagy­sága előtt - töretlen barátsággal.

Kalász József

Át a gyöngyöző időn

Mintha csak pár napja történt volna, pedig immár másfél éve, 2017. október 3-án Vásárhelyi Tibor elköltözött valahová a felhők fölé, s ezzel űrt hagyott maga után mindazokban, akik szerették, tisztelték, kedvelték. Barátai akkor egy fát ültettek emlékére a Kápolna dombon. Kalász Józsefben, a Városvédő Egyesület vezetőjében pedig érlelődni kezdett egy gondolat, hogy Tibor verseit újra szerkesztve, kiegészítve ismét ki kellene adni.

Így került sor január 22-én, a magyar kultúra napján ennek az új könyvnek a bemutatójára, amit egyben az emlékek felelevenítésével is összekötöttek. Az est házigazdája Kopasz Árpád, a Jankovich László Közalapítvány elnöke volt, aki az asztalnál Vásárhelyi Lillával, a könyvet illusztráló Pór Katával és a verseket újra rendező Kalász Józseffel beszélgetett. Lilla, Tibor lányaként egészen más, bensőséges szemszögből elevenített fel édesapja életéből pár pillanatot. Pór Kata elárulta, hogy nehezen jött az ihlet a könyv illusztrációihoz, de aztán a versek hangulata sokat segített.

A beszélgetések között Kiss Dávid versmondó adott elő párat Vásárhelyi Tibor verseiből, majd az est végén levetítették Kalász József filmjét, melyhez a verset írta és elmondta Vásárhelyi Tibor, s így valami egészen földöntúli módon, a hangján keresztül ő is megjelent a Fischl-ház nagytermében.

Végül minden jelenlévő átvehetett egy példányt az „Át a gyöngyöző időn” című kötetből, majd megtekinthették a Tibor rajzaiból és montázsaiból rögtönzött kiállítást.

forrás: Boglári Hírek - 2019. február